Iskolánkba látogattak a PET Kalózok
Horgászok, vadászok, gombázók és egyéb természetjáró csodabogarak ismerik a jelenséget. Minden folyóáradás után PET palackok tízezrei torlódnak össze a kiöntésekben, a partmenti füzesekben. Fóliadarabkák tonnái fityegnek kiábrándítóan az ágakon, fennen hirdetve: az ember, íme, legyőzte a természetet.
Csakis ideiglenesen, természetesen. Mert ugyebár, logikai képtelenség olyasvalamit legyőzni, aminek mi magunk is részesei vagyunk, hisz akkor saját magunkra mérünk vereséget.
Rendesebb fajta emberek nem csak maguk után takarítanak ki vízparti horgászat, gulyásozás és más egyéb élvezetek után. Összeszedik azt is, amit kevésbé rendszerető elődjeik hagytak a parton. A jószándék nemes, a tett dícsérendő, de itt sajnos nem néhány papírzacskóról, konzervdobozról és palackról van szó. A folyó olyan mennyiségű szemetet szállít, amikre egyáltalán nem túlzás a „rettenetes” jelző. Mit lehet itt tenni, kérdezik sokan, s a pesszimistábbja rögtön hozzá is teszi: „Ha még egyáltalán lehet tenni valamit.”
Csodálatosképpen még mindig vannak, akik hiszik: igenis lehet. Mindig lehet. Ilyenek például a magyarországi PET Kupa Egyesület PET Kalózai, lelkes önkéntesek, akik közül néhányan – Bitter Zsuzsanna, Bódiszné Hajnal Alíz, Bakay Árpád – 2024. május 23-án a bolyi Alapiskolát és Óvodát látogatták meg. Saját bevallásuk szerint: „PET- Kalózoknak hívjuk magunkat, mert harcban állunk. Annak a hatalmas PET palack áradatnak üzentünk hadat, amely évről évre elárasztja a Tisza - folyót. Utunk során rengeteg palackot gyűjtöttünk össze a folyóból, az ártérből és a településekről. Az összegyűjtött szemetet utunk végén szelektáltuk, elhelyeztük a hulladékgyűjtőkben, ahol újrahasznosítják. Habár a PET Kalózok első támadásai sikeresek voltak, a folyó még nem menekült meg a szennyezéstől. Az újabb árhullám minden éven késő ősszel és kora tavasszal várható. Úgy határoztunk, hogy a harcot a végsőkig folytatjuk. A folyómenti települések segítségével a szemétgyűjtésből, a környezetszennyezés elleni igazságos háborúból szórakoztató - ismeretterjesztő eseményt varázsolunk, ahol a hasznos munka mellett mindenki jól is érezheti magát.”
S hogy hogyan kerültek ide a rendíthetetlen, nem annyira vérszomjas, mint inkább elkötelezett kalózok? A mi szépséges, ámde a nagy többség számára igen kevéssé ismert vidékünkre, ahol, ahogy a mesében van, még a madár sem jár?
A bolyi alapiskola folyómenti iskola, a Latorca folyóhoz egészen közel fekszik, így a Laborccal, az Ondavával és a Bodroggal együtt a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik. Sőt, a Latorca révén összeköttetésben áll egy egykoron nagy baráti országgal, amelynek per pillanat nem a szemétszedés a legnagyobb problémája. (Amint az a palackokon olvasható cirillbetűs feliratokból világosan látszik is.) Az iskola sok egyéb mellett fontosnak tartja a környezettudatosságra való nevelést is, ezért kérték a sokat próbált, derék kalózok segítségét. Az iskola tanárai és diákjai nemcsak egy hasznos délelőttöt töltöttek szemétgyűjéssel, hanem és egyáltalán nem mellesleg, még jól is érezték magukat. Sokan ismét rájöttek, hogy hát, igen, milyen jó lenne máskor is kimozdulni a természetbe egy kicsit, meg hogy milyen szép helyek vannak közvetlen környezetünkben is, ahova a belépés ráadásul mindenki számára - ingyenes. Az iskolások immár, örökbefogadás révén magukénak vallhatják az egyik Latorca - holtág „Kenderáztató” nevezetű szakaszát. Az összegyűjtött szemetet átvizsgálták, osztályozták, zsákba rakták. Hogy elfáradtak? Hát persze, hogy elfáradtak. Ez lenne a normális. Hogy munka után elfárad az ember.
Köszönet a kedves kalózoknak a maradandó élményért. És a példamutatásért. A megkezdett közös munkát mindenképp folytatjuk.
Továbbá köszönjük a támogatást és a segítséget a bolyi községi hivatalnak, a Királyhelmeci Horgászegyesület elnökének Balasi Zsoltnak és Boruch Bélának a szervezet gazdasági felelősének.